A BUAK-ról

Az építőipari dolgozók szabadságáról és végkielégítéséről szóló törvény (BUAG) szabályai jelentősen eltérnek az általános szabadságolási törvénytől, mivel az építőipari dolgozók foglalkoztatási ritmusát szezonális megszakítások jellemzik.

A szabadságra vonatkozó rendelkezések vállalatsemleges, ágazatspecifikus jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a szabadságjogosultsághoz szükséges jogosultsági hetek különböző vállalatoknál szerezhetők meg. Maga a szabadság olyan vállalatnál is kiadható, ahol a munkavállalónak a jelenlegi munkaviszonyából még nincs jogosultsága.

A BUAK feladatai közé tartozik az adatok tárolása, a cégek járulékfizetésének megszervezése, a befizetett tőke kezelése és befektetése, végül a munkavállaló részére történő kifizetése.

A szabadság csak akkor vehető ki, ha a munkáltató és a munkavállaló között kölcsönös megállapodás van, és érvényes munkaviszony áll fenn.

Ha a munkavállaló szabadságot vesz ki, a szabadságdíjat az érintett vállalatnak (ha létezik letéti számla) vagy közvetlenül a munkavállalónak utalják át.
A szabadság formájában ki nem vett szabadságot a munkavállalónak végkielégítésként vagy szabadságpótlékként ki lehet fizetni.

Az alapötlet az volt, hogy az építőipari dolgozók szabadságára vonatkozó szabályokban már rögzített „vállalatsemlegességet” kiterjesszék a végkielégítésekre is. Ez azt jelenti, hogy a különböző vállalatoknál eltöltött időszakokat a végkielégítésre való jogosultság kiszámításakor összeadják.
A végkielégítésre vonatkozó szabályozás 1987. október 1. óta van érvényben a BUAG-nak megfelelően.

A végkielégítés különböző szociálpolitikai célokat szolgál:

• A munkaviszony megszűnése miatt fenyegető munkanélküliségre való felkészülés.
• hűségbónusz a hosszabb szolgálati időért
• Részesedés a vállalatnak a munkavállaló teljesítménye által előidézett fellendüléséből
• A munkaviszony megszűnése miatti jövedelemcsökkenés áthidalása.
• A munkaerőnek az adott vállalatnál való hosszabb munkaviszony miatti elhasználódásának kompenzálása

A 2002. december 31. után kezdődött magánjogi szerződésen alapuló munkaviszonyokra és a 2008. január 1. után kezdődött szabadúszó munkaviszonyokra a vállalati alkalmazottak és önálló vállalkozók nyugdíjáról szóló törvény (BMSVG) vonatkozik.

A BUAK vállalati nyugdíjpénztár a végkielégítéshez való hozzájárulást vagyonkezelői alapon kezeli. A BUAK BVK fenntartható befektetéséről itt olvashat bővebben.

• Ha a munkavállalók a téli ünnepek alatt (december 24., 25., 26., 31., 1., 6.) nem dolgoznak az építkezésen, bizonyos feltételek mellett ezekért a napokért díjazásban részesülnek.
• Ha egy vállalat a téli munkaszüneti napokra vonatkozó szabályozás hatálya alá tartozik, és egy vagy több munkavállalót foglalkoztat a téli munkaszüneti napokon, akkor a BUAK ellen irányul az egyösszegű visszatérítési igény (a vállalat által a munkavállalóknak kifizetett törvényes munkaszüneti napokra járó munkabérből).

A visszatérítés kiszámítása a következő képlet szerint történik:
(KV bér + 20%) x heti munkaidő/5 x a téli munkaszüneti napok száma.

A vállalat emellett 30,1%-os béren kívüli juttatásra is jogosult (2020. december 1-jétől) a téli szünidő alatt fizetendő társadalombiztosítási járulékokra és törvényes járulékokra. A visszatérítés a jelenlegi szabadságpénzzel szemben kerül elszámolásra, azaz a kifizetések januárban és februárban történnek.

Az alkalmazás hatálya

1996. július 1-jei hatállyal a BUAG-ot kiterjesztették a „téli szabadságra”. Ezzel a módosítással intézkedéseket hoztak az építőiparban az éves foglalkoztatás javítása érdekében.

Jelenleg csak a vállalkozások a

• Építőiparban és az építőiparban tevékenykedő vállalkozások,
• állami vállalatok,
• az özönvíz- és lavinavédelmi vállalkozások és a
• munkaerő-kölcsönzési vállalatok, amelyek alkalmazottai az építőipari és építőipari kollektív szerződésben foglalkoztatottak, tartoznak e törvény hatálya alá.

Az időjárási körülmények kulcsfontosságú tényezőt jelentenek az építőiparban a munkafolyamatok szempontjából.

A vállalatok számára a kedvezőtlen időjárási körülmények a kiesett munkaórák költségeinek problémáját eredményezik.

Az építőipari dolgozók számára, akik többnyire a szabadban dolgoznak, a rossz időjárás a munka megszakítását jelenti, ami bérkieséssel jár.

A rossz időjárás-szabályozás megoldást jelent ezekre a problémákra. Ez egyrészt a felmerült költségek megtérítését írja elő a vállalatok számára, másrészt pedig a rossz időjárás miatti munkamegszakítás esetén bekövetkező keresetkiesés kompenzációs rendszerét.

Ha a vállalat úgy dönt, hogy a rossz időjárás miatt leállítja a munkát, a munkavállalók a kiesett órákért a tényleges fizetésük 60%-át kapják meg a vállalattól.

Az építőipari szociális partnerek célja az volt, hogy az építőiparban hosszú évek óta dolgozó építőipari dolgozóknak, akik nem tudnak a nyugdíjba vonulásig munkaviszonyban maradni (öregségi, nehéz munka- és folyosói nyugdíj), valamint a különleges nyugdíjazási juttatásokat az Art. X. számú, az éjszakai nehézmunkáról szóló törvény (NSchG, 354/1981. sz. szövetségi törvénycikk) X. számú rendelkezése alapján a nyugdíjba vonulásig tartó, nem foglalkoztatottak időszakára áthidaló támogatás formájában korai védelmet nyújtanak.

Ha a munkavállaló elegendő időt szerzett az építőiparban, akkor a munkaviszony megszűnését megelőző utolsó 52 hétre a kollektív szerződésben meghatározott órabér 169,5-szeresének 18-szorosát kaphatja meg a nyugdíjjogosultság áthidaló juttatásaként.